Még csak négy hete. A suli elkezdődött, gördülékenyen, ami a beiratkozást illeti. Egy telefon volt csak, és máris tudtuk, hova kell menni a fiúval. New Brunswick sokak szerint már régen nem az, ami volt. De hogyan is értelmezhető ez? Tulajdonképpen nagyon egyszerűen: átformálódott a város képe, a város demográfiai összetétele. Régen, vagyis európai mértékkel mérve tegnap, a város még tömve volt magyarokkal, de erre már csak elvétve emlékeznek néhányan. Azóta hemzseg a város a dél-amerikai bevándorlóktól, így már előre sejtettük, hogy a gyerek a kisebbséghez fog tartozni, a kissebbségen belül.
A városi iskolák igazgatóságának hatalmas épületében angol teszten esett át a mi kis magyar barátunk. Maga a hely is zengett a dallamos spanyolajkú beszédtől. A “Signore” megszólítás a hivatal képviselőitől ekkor még mosolyt csalt arcomra, ami azóta lassan lefagyott. A teszt után kedvesen tájékoztatott az osztályvezető, hogy az ötödik osztálynak, sőt az egész városnak ékessége lesz ez a magyar gyermek. Rá is mutatott a hölgy a falon lógó színes statisztikára, ami más és más nemzeteket ábrázolt, arra célozván, hogy az egy szem ukrán gyermek mellett ott fog díszelegni még egy európai nemzet, a magyar, s annak képviselője. Nem mondanám, hogy meghatódtunk, inkább meglepődtünk, hiszen körülbelül tizenöt más nemzet volt a listán. Azon nemzetek 98 százaléka pedig messze áll mind az európai, mind az amerikai kultúrától. Kiváncsiságunk fokozódott, s egyben meg is könnyebbültünk, hogy a fiút a gettós állami iskoláktól távoli Lincoln iskolába sorolták be, ami Brunswick egyetemi része mellett található. Szóval vállat vontunk. Gondoltuk, nem árt a gyereknek egy kis kulturális edződés, jobb megismerni és tanulni más emberek szokásaiból.
népszava.com
Kapcsolódó hírek:
Magyar fiú Amerikában 2.
Lewis és Clark expedíciója 4.
Lewis és Clark expedíciója 3.
Lewis és Clark expedíciója 2.