Minthogy a visszaút téli idõszakra esett volna, a csapat elhatározta, hogy megvárja a hideg idõ elmúlását. Így csak 1806. március 23-án vágtak neki a visszaútnak, és szeptember 23-án értek haza. Az expedíció politikai és tudományos szempontból is nagy jelentõségre tett szert. Erõsítette az amerikai igényeket az oregoni területekre, amelyeket késõbb az USA meg is vásárolt Angliától, és így kijutott a Csendes-óceánhoz - Kanadától délre. Másrészt számos új növény- és állatfajt fedeztek fel az út résztvevõi.

A végül 33 fõsre gyarapodó csoport 1804. május 14-én indult útnak. A társulat igen vegyes összetételû volt: York, a rabszolga és Sacagawea, egy indián asszony is velük tartott, amikor Clarkék elindultak Camp Dubois-ból. Hamarosan találkoztak Lewisszal is, aki a Missouriban lévõ Saint Charlesban csatlakozott hozzájuk. Végül a Missouri folyó mentén, nyugatra haladva negyvenre nõtt a létszám. A Corps of Discovery (Felfedezõtestület) névre keresztelt csapat egyetlen tagját veszítette el: 1804.

De térjünk vissza Lewishoz és Clarkhoz! Az õ útjukat az inspirálta, hogy a francia birtokok megszerzésével kitágult az USA horizontja, s fõleg az északi részeken, már nagyon közel kerültek a Csendes-óceáni partokhoz. (Délen még a spanyolok tartották magukat, késõbb pedig a mexikóiakkal kerültek szembe az amerikaiak.)

A vásárlás után néhány héttel az akkori amerikai elnök, Thomas Jefferson megszavaztatta a kongresszussal, vagyis a törvényhozással, hogy 2500 dollárt adnak egy nyugati felfedezõút finanszírozására.

Az Egyesült Államok hosszas próbálkozások után, 1803-ban vásárolta meg Franciaországtól az akkori Louisianát. A hangsúly az ?akkori?-n van, hiszen ez az elnevezés sokkal nagyobb területet jelentett 1803-ban, mint a ma Louisianának nevezett szövetségi állam területe. A ?francia Louisiana? fennhatósága jelenleg tucatnyi szövetségi államot tenne ki: többek között beletartozott akkoriban Iowa, Missouri, Arkansas, Louisiana, Kansas, Nebraska, Montana is e régióba.

A Víziboszorkány-átjáró (Water Witch Crossing) vagy Elmeháborodott Antal (Mad Anthony Lane) vélhetõleg nem ijesztenének el. De kire emlékezhet a Poor Claire Road (Szegény Klára utca)? És kinek jut eszébe egy nemzeti parkot Halott Lónak nevezni? (Dead Horse National Park, Új-Mexikó, Kalkó Ildikó szomszédságában) Még egy igényesebb változatban, ?Kimúlt Paripa? Nemzeti Parkként is furcsán hangzana ...

A kollektív bölcsesség ösvényein egészen sok mindent meg lehet tudni a Little Comfort Road-ról is, amit én elsõre Csekély Kényelem Utcának fordítottam volna.