Amerikai kutatók szerint a fiatalok többet pletykálnak, mint az idősek, a férfiak által terjesztett híresztelések pedig általában több kárt okoznak.

Ferenc pápa még tavaly év végén emelt szót a pletyka ellen, egyenesen a terrorizmussal állítva párhuzamba. A Szentatya szerint a pletykálkodók a nyelvükkel dobálnak bombákat, és ezzel tönkreteszik mások jó hírnevét. Ferenc pápa általánosságban beszélt e jelenségről, ám kritikája mintha inkább a sajtóban elterjedt álhírekre, mások minden alapot nélkülöző bemocskolására lenne igaz. A pletyka az emberi kommunikáció természetes része, és korántsem olyan káros, mint a médiában mindennapossá vált lejáratás és karaktergyilkosság.

A pletyka – az értelmező szótár szerint egy személyes ügyet, illetve kitalált vagy elferdített esetet alattomosan mások előtt kitárgyaló, kiteregető, felelőtlen vagy ártó szándékú híresztelés, amely az érintett személy becsületét érinti, őt rossz hírbe hozza – szinte egykorú az emberiséggel. Megemlítik már a Bibliában, de az ősi kínai mondás is utal rá: eszerint a nyelv az asszony fegyvere, ezért sosem hagyja berozsdásodni. A középkorban büntették is ezt a tevékenységet: a pletykás nők fejére különleges szerkezetet raktak, amely rögzítette nyelvüket, így nem tudtak megszólalni. A hétköznapi kommunikáció, benne a pletykálkodás a mai kutatókat is foglalkoztatja, így csupán az idén több, az ezzel kapcsolatossztereotípiákat nagyrészt cáfoló tanulmány is készült e témában.

Így például Riverside-ban az University of California kutatóinak munkájából kiderül, hogy a nők valóban több szóbeszédet szőnek – 76 percet pletykálkodnak naponta a férfiak 50 percével szemben –, ám semlegesebb témákról, mint az erősebb nem. A férfiak által terjesztett mendemondák inkább a munkát és a politikát érintik, míg a nők a legtöbbet a többi nőről, azaz ártatlanabb témákról beszélnek. Mindkét nem esetében kedvenc témája a pletykáknak a szex, a szociális státus és a pénz.

Megan Robbins, az említett kaliforniai kutatás egyik résztvevője egy nyilatkozatában cáfolta azt az elterjedt nézetet is, miszerint az alacsonyabb szociális státusban lévők, magyarán a szegények többet pletykálnak, mint a gazdagok. Mint fogalmaz, a személyiségjegyek sokkal meghatározóbbak ebből a szempontból, mint a nem, a jövedelem vagy a képzettség. Így az extrovertált emberek nyitottabbak, kommunikatívabbak, több híresztelést is terjesztenek.

Az is igaz, hogy a kommunikációhoz kapcsolódó foglalkozásokat űzők körében több pletyka terjed. Így a tanárok, az eladók, a színészek, a politikusok és az újságírók e téren szinte verhetetlenek. A tabloidok fáradozása ellenére a pletyka tárgyai korántsem címlapsztárok, sokkal inkább a környezetünkben élők, a szomszédok, ismerősök, rokonok és a barátok. A kutatók cáfolták azt a tévhitet is, hogy a pletyka a vénasszonyok sajátja. Mint kiderült, a fiatalok többet pletykálnak.

A már említett tanulmány szerint naponta átlagosan 52 percet töltünk fecsegéssel, ez a napi beszélgetéseink 14 százalékát teszi ki. A Deutsche Welle, a Statista nevű portál és a Reader’s Digest folyóirat adataira támaszkodva egy másik felmérés alapján azt tárja elénk, hogy a megkérdezettek 18 százaléka hetente egyszer pletykálkodik, míg 11 százalék ezt naponta megteszi. A kaliforniai kutatást megerősítve itt is azt jött ki, hogy elsősorban a szomszédokról és a kollégákról (16 százalék), a rokonokról (15 százalék), és a barátokról (14 százalék) szól a locsogás. Az is kiderül e felmérésekből, hogy a pletykálkodás manapság leginkább az irodák világában virágzik, és mindenekelőtt a kávészünetekben beszélik ki egymást az alkalmazottak. Csak az összehasonlítás kedvéért, a munkahelyi vezetőség a megkérdezettek körében mindössze az esetek 11 százalékában a szóbeszéd tárgya.

A pletykák terjedésének módját vizsgálták az University of Illinois kutatói. Ők matematikai számításokkal megállapították, hogy 25 kezdeményező elegendő ahhoz, hogy – mint mondják – tízezer ember fejébe ültesse a bogarat. Ha a közösség egy tagja egy értesülést két forrásból megerősítve hall, akkor azt a tapasztalatok alapján már húsz embernek adja tovább.

E kutatások eredményeit felhasználják a marketing világában is. Ennél is érdekesebb, hogy a legtöbb vizsgálat a pletykát hasznosnak tartja – legalábbis messze nem olyan károsnak, mint azt sokan tartják. Egyrészt a kibeszélés segít az emberi viselkedés társadalmi normák szerint szégyenteljes szokásainak a feldolgozásában. Szinte mindegyik tanulmány megemlíti, hogy a beszélgetések ideális témája mások kitárgyalása, s enélkül sokszor nem lenne miről beszélnünk.

A pletykák segítenek abban is, hogy a tanulságokat levonva korrigáljuk saját életünket. A kutatók azt is megjegyzik, hogy a pletykával sok esetben nem is másokat akarunk lejáratni, pusztán jól értesültnek akarjuk mutatni magunkat. A pletyka tehát a legtöbb esetben nem másokról, hanem magunkról szól. S így abban is segít, hogy a beszélgetőpartner eldöntse, meg lehet-e bízni s másikban, vagy sem.

Forrás:https://magyarhang.org/